Rólam

Életem, sorsom, munkásságom

Illés Sándor (Alsóvadász, 1928 – ) önéletrajz

Jómódú parasztcsaládba születtem és ez lett a vesztem. Eszmélésem legkritikusabb szakaszában, az újabb vesztes háború után, ránk szakadt bolsevik önkény elrabolta ifjúságomat, tönkretette szüleimet, rokonaimat, megsemmisítette azt az ezer éve nemzetfenntartó erőt, amelyből származom, a magyar parasztságot. Osztályharcával szétzúzta a vidéki Magyarországot és megsemmisítette nemzettudatát.

Eltanácsoltak minden egyetemről és főiskoláról, jövőmet kilátástalanná tették. Ezzel a lelki teherrel indultam és éltem le életem. Kerámiakészítési alapismereteimet Erdődi István keramikusművész műtermében, és alkalmazásában, szobrászi ismereteimet a Dési-Huberben, Laborcz Ferenc szobrászművész tanítványaként sajátítottam el.

A szocializmus enyhültebb szakában, 1962-ben felvettek a Művészeti Alap tagjai sorába, s ezzel hivatásomnak vallott munkámnak élhettem. Ez megteremtette számomra a családalapítás és a tisztességes megélhetés lehetőségét.

Első sikeres szakmai szereplésem a Műcsarnok II. Országos Kerámia Biennáléján volt. Későbbi önálló kiállításaim budapesti kisgalériákban, majd vidéken: Miskolcon és Szolnokon, a városi galériákban voltak. A Duna Palota kiállító termében, 30 évvel ezelőtt, szintén rendezhettem önálló kiállítást.

Ifjúkori hányattatásom tragikus élményei hatására e szakmában teljesen szokatlan és ismeretlen módon, szólásra bírt figuráimon keresztül, nemzet- és társadalompolitikai, továbbá rendszerkritikai gondolatok köszönnek vissza. Ezek tudom, nem számíthattak és ma sem számíthatnak osztatlan elismerésre a látogatók körében.

2015-ben a Duna Palotában bemutatott és a honlapon látható életmű kiállításom anyagát szeretném egyben tartva, állandóan látogatható kiállításként, közgyűjtemény, kulturális intézmény, esetleg befektetés célú magángyűjtemény részére, kölcsönös elvárások egyeztetése után átörökíteni.

Illés Sándor
keramikus